Tanulási zavarnak nevezzük azt a jelenséget, amikor a gyermek a többségi, átlagos oktatási körülmények között nem tud megfelelően megtanulni írni, olvasni, számolni vagy ezeken a területeken az iskolai teljesítmény jóval alulmarad az intelligencia szintje alapján elvárható teljesítménytől. Ezeken a területeken is a legfontosabb a megelőzés vagy az időben elkezdett célzott fejlesztés, hiszen a kor előrehaladtával az idegrendszer képlékenysége csökken.

A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképesség zavar.  Problémát okozhat a betűk, szavak, és számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, vagy ellenkező irányban olvashatják. Az olvasott szöveget nehezen, és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni. A diszlexiások a hagyományos tanítási módszerekkel nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megtanulni olvasni, de alkalmas módszerekkel ez a nehézség kezelhető, vagy megelőzhető, de például a nyelvtanulás továbbra is nehéz marad. A diszlexiás egyén súlyos tünetekkel küzdhet az egyik nyelven, míg egy más nyelven akár tünetmentes lehet.   

A diszgráfia jelentése: írászavar. 
Az írás rendezetlen, kusza, nem igazodik a vonalrendszerhez; a vonalvezetés hullámzó. A betűk formája változékony; ugyanaz a betű többféleképpen jelenhet meg, és a hasonló betűk között eltűnhet a különbség. A szavak közötti távolság nagymértékben különböző. A ceruzafogás eltér a szokásostól: a diszgráfiás görcsösen fogja az írószert, erősen rányomja a papírra, és gyakran felkapkodja. A hosszú-rövid hangok megkülönböztetése, és a hagyományos írásmód különösen nehéz a számára.

A diszgráfia azonban nem egyenlő a rendezetlen külalakkal és a rossz helyesírással. A diszgráfiásnak gondjai vannak a nyelvtani műveletekkel. Ezek megértése, alkalmazása és megjegyzése nehéz feladat számára.

a